Ma van a XVII. Országos Patika Nap, a gyógyszerész szakma egyik legnagyobb hazai ünnepe. A jeles nap alkalmából a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára muzeális könyvgyűjteményének egyik ritkaságát, a Pozsonyi Taxát [Pharmaceutica Posoniensis: cum instructionibus pharmacopoeorum, chirurgorum et obstetricum, (…), Pozsony, 1745]  szeretném bemutatni.

20200610_185518

A Torkos Jusztusz János (16991770) által 1745-ben összeállított Pozsonyi taxa, másként Taxa pharmaceutica Posoniensis valójában egy gyógyszerárszabás, ebből a műből megismerhetjük a XVIII. században használt orvosságokat és természetesen az ajánlott eladási árukat is.

Néhány gondolat magáról a szerzőről és családjáról: a Torkos família egy ősi nemesi család volt, nevük felbukkan a 16. század végén a Győrhöz, illetve Győr-Moson-Sopron megyéhez köthető forrásokban. A család neve megőrződött a Torkos-birtok, az ún. Torkos-kert és Torkos-palota és a Torkos-kastély (1944-ben lebombázták) jóvoltából, még közterület is viseli a família a nevét (Torkos utca).

Torkos Jusztus János (másként Torkos justus János, Joannes de Torkos, vagy Ján Justus Torkoš) orvos és kémikus Győrben látta meg a napvilágot 1699. december 17-én. Édesapja Torkos András evangélikus lelkész, (a magyar pietizmus atyja), édesanyja apjának első felesége, Petz Zsófia Katalin (egy halberstadti gyöngykereskedő leánya) volt. 1699-ben a pár első gyermekekét világra jött Jusztus János, majd 1702-ben megszületett vér szerinti öccse Jakab. Édesanyja halála után 4 évvel apja újraházasodott és elvette Burgstaller Mária Rózát (egy német származású pozsonyi szenátor lánya), ebből a házasságából született Jusztus János féltestvére József (1710).

Jusztus János eleinte Bél Mátyás iskoláit látogatta, majd Besztercebányán folytatta tanulmányait Moller Károly Ottónál, ahol orvostudományt illetve gyógyszerészeti tudományokat hallgatott. Tanulmányait 1724-ben fejezte be Halléban, ahol orvosi doktorátust szerzett. A katonaorvosi szolgálat után 1726-tól Komárom, 1727-től pedig Esztergom vármegye orvosa lett, de Győrött is ellátott városi tisztiorvosi teendőket. 1740-ben Pozsony városi tisztiorvosa lett, a tisztséget egészen 1770-ben bekövetkezett haláláig betöltötte.

Mind Jusztus János, mind öccse, Torkos József bőségesen gazdagították a hazai természettudományos irodalmat. Jusztus János több egészségügyi, járványtani, balneológiai (gyógyfürdőtani) és helyismereti tanulmányt készített. A hazai gyógyvizek elemzése és ismertetése terén úttörő munkát végzett. Fő művei: Taxa Pharmaceutica Posoniensis… (1745); Thermac Almasienses… (1746); Balneum aquae dulcis (1765); Bericht von dem natürlichen alcalischen hungarischen Mineralsalz … (1766).

A kémikus-orvosdoktor 1770. április 7-én hunyt el Pozsonyban.

A Taxa elkészítésének igényéről és a kiadásához szükséges előkészületekről már 1742-ből vannak írásos források: ekkor került a pozsonyi Helytartótanács egészségügyi bizottsága elé a városi magisztrátus egészségügyi szabályzat tervezete, illetve – némi idővel később – annak bírálata. A Helytartótanács rendezni kívánta az orvosok, a fürdősök, a sebészek és a bábák munkadíjtételeit, továbbá a gyógyszerészi gyakorlat tartalmi és formai rendezésére is sort kívánt keríteni.  A feladatot a városi magisztrátus delegálta Jusztusz Jánosnak, aki 1744 szeptemberében benyújtotta az elkészült összeállítást. Jusztus János az árak megállapításakor egyszerre vizsgálta a beteg és a gyógyszerész érdekeit. Modern szóval élve minőségbiztosítási szempontokat is figyelembe vett a szerző, amikor kihangsúlyozta, hogy a nagyobb értékű gyógyszereket (spiritusz, tinktúra, higanyszármazék, különböző sófélék… stb.), egyes vegyszereket, valamint az összetett orvosságokat a patikusnak maguknak kell előállítaniuk az új bécsi gyógyszerkönyv, vagy „más kipróbált szerzők eljárása alapján”. Tilalmazta az anyagkereskedőktől, falusiaktól, vásári és vándor árusoktól való beszerzést.

20200610_185344

A Taxa már önmagában a négynyelvűsége miatt egyedülálló a korszak szakirodalmában, Torkost idézve „A szerek nevezése megtalálható latin, magyar, német és szlovák nyelven, amelyek Magyarországon használatosak, hogy mindenkinek érthető legyen a latin név jelentése”.

20200610_185321
Bal oldalon, a 2. sorban szereplő sárkányvérrel kapcsolatban itt található bővebb információ: https://gyogytortenet.wordpress.com/2020/02/13/sarkanyok-a-patikaban/. A vulgáris hangzású medve sz.rról pedig itt: https://gyogytortenet.wordpress.com/2020/06/03/medvehaj-a-fekete-sasban/.

Torkos a műben két nagy csoportra osztotta fel a gyógyszereket: „közönséges matériákra” (szakszóval szimpliciák, másként egyszerű gyógyszerek) és „elkészített orvosságokra” (kompoziták, azaz összetett orvosságok). A mű első részében nem ábécérendben, hanem „részekre és czikkelyekre” osztva ismerteti az alkalmazott gyógyszereket. A szerző külön beszél a növényi-, állati-, és emberi eredetű szerekről, illetve ásványi anyagokról. „A plánták neméből való szerek” című első fejezet 10 alfejezetre oszlik, míg „Az élő állatok neméből való szerek”, „A minerálék neméből való szerek”, és „A tengerben termő szerek” című fejezetek három-három részből állnak.

Olyan gyógyszeralapanyagokkal találkozhatunk a kötetben − a teljesség igénye nélkül − mint az ember háj, az igazgyöngy, az ópium, a rókatüdő, a sárkányvér és a tengeri egyszarvú szarva.

20200610_185430
A nagyító alatti részben elsősorban zsiradékokat találhatnak (róka, medve, vipera, csuka, nyúl… stb).

A kompoziták „könyvének” 43 fejezete már alfabetikus sorrendben követi egymást.

Az összetett készítmények között számos, ma már alig ismert gyógyszerformáról olvashatunk. Ilyenek voltak például a „Tzukorral elegyített szerek” (latinul conserva, amelyek gyógynövényt tartalmazó lekvár jellegű gyógyszerek voltak), a „Liktariom” (electuarium, másként nyelet vagy nyalat; növényi porokból és cukorból készített méz állagú orvosság), illetve a „Morzsula” (cukor vagy méz hozzáadásával készült gyógynövényekből és csonthéjasokból, esetleg gyümölcsökből; a gyógyszerforma a szaloncukor és a gyógycukorkák elődjének tekinthető).

20200610_185408
A szövegben szereplő tsék (kiejtve csék) hímtagot jelent.

Torkos az árszabványban nem csupán a patikaszerek árát rögzítette, hanem az orvosok, a sebészek, a gyógyszerészek, a bábák és a fürdősök kötelességeit és jogait is felsorolta.

Jusztusz János e művével rengeteg segítséget nyújt napjaink kutatóinak és a történelem iránt érdeklődőknek. Munkája jóvoltából megtudhatjuk, hogy mivel gyógyítottak olyan betegségeket, mint a pestis vagy nyavalyatörés (utóbbiról bővebben: https://www.facebook.com/SOMuseum/photos/a.2774627152592444/2882683685120123/?type=3&theater).

Nyelvészeti szempontból is jelentős alkotásról beszélünk, mivel a növények korabeli elnevezései mellett régi betegségneveket és testrészek elnevezéseit is megőrizte az utókornak.

20200610_152043
A magyar fordítást tartalmazó második oszlopban a “ts” betűpár “cs”-ként, a nyújtott “s”-re vagy enyhén “f”-re emlékeztető betű “s”-ként, a “cz” “c”-ként, az “y” pedig “i”-ként ejtendő.

Ha többet szeretnének megtudni a XVIII. századi gyógyszerészetről, akkor jó hírrel is szolgálhatok: a Pozsonyi taxa teljes szövege online elérhető a hungaricana felületén: https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_Muzealis_24_Torkos_Taxa_pharmaceutica/

Forrás:

Ember hájtól a morzsuláig – Gondolatok a Pozsonyi taxáról” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s